Laár pour Laár - Jelenetek a Költő életéből (1986)

MŰSORISMERTETŐ

Ez az előadás Laár András színházi estje. A Laár pour Laár Társulat írásmódja is erre utal. Még senki sem tudja, hogy az ideiglenesen összeállt csapat a jövőben is együtt fog dolgozni. A résztvevők úgy gondolják, hogy néhány pinceszínházi előadás után szépen elbúcsúznak egymástól.

A műsor lényegében a Költő "életébe" enged bepillantást. A Költő alkot, a Költő mereng, a Költő elalszik, a Költő álmodik, a Költő szaval, a Költő mesét mond, a Költő magyaráz és magyarázkodik... Körülötte forog a cselekmény. A konferanszié, Galla Miklós pedig patetikus szavakkal méltatja az ünnepelt Alkotó nagyságát. Az est folyamán megismerhetjük a Költő életrajzát sajátos felfogásban, vetített gyerekkori képek segítségével. Láthatjuk a Költő különös állatrajzait is, hiszen Ő ehhez is ért, végigélvezhetjük a Költő álmát, amelyben Dolák-Saly Róbert Kádár János hangján udvarol az ölébe ülő hölgynek (Bálint Bea, később Nagy Natália).

Végigizgulhatjuk a Lektor kíméletlen kritikai megjegyzéseit a Költő költészetére vonatkozóan, és meghallgathatjuk az ellenérveket. Megcsodálhatunk egy vidám népi jelenetet, majd azt, ahogy egy önkényes rendőr véget vet a mulatozók jókedvének. Elhangzik A nő című tudományos értekezés, továbbá jót szórakozhatunk Imre (Laár András) hódító próbálkozásain, melyek az utolsó pillanatig hatástalanok maradnak, de végül Amáliát (Galla Miklós) egy Presser Pici poszter mégiscsak leveszi a lábáról. Az est végén Dolák-Saly Róbert gitárral belekezd a Lám, a Laár című záródal előadásába, majd csatlakoznak a többiek is. A költő koronával a fején jelenik meg a fináléban, és eléri népszerűségének fokozhatatlan magasságait.

Az est jelentősége nem csak az, hogy nagyszerű szórakozást nyújt a közönségnek, hanem az is, hogy a szereplők a közös munka eredményeképpen rájönnek: a csapatmunkában sok-sok új lehetőség rejlik.